Текст песни Tales Of Evening — Van a pillanat

Van még vigaszom talán,
Fél szerencsém a sors ócska asztalán.
Hittem, ki szabad gondtalan,
Most még is remélem, álmába álmodom magam!

Kitárt kezemre hullik az éj,
Hold a nappal helyet cserél.

Ma új szívvel látom a fagyos világot,
Kezed szorítva a holdfény mellett magamra találok.
Ha eltűnne a föld a mélybe,
Ha ordít a szó, míg száll az égbe,
Fejem a sors előtt meghajtva,
Veled indulok hosszú útra...

Itt jár és tiszta most a csend,
Csak a múló magány messzi hangja zeng.
Látom, a jövő útra kel,
Míg szürke múltamat a fénylő hó borítja el.